Hajónapló A hajónaplóban az általunk fontosnak tartott cikkekbõl, elemzésekbõl válogatunk. A parlamenti ülések és a nyilvánosság Lampé Ágnes, mediakutato.hu, 2006 õsz Részlet a tanulmányból Cenzúra vagy szabályozás? Az Alkotmány 61. paragrafusa kimondja:  „(1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekû adatokat megismerje, illetõleg terjessze. (2) A Magyar Köztársaság elismeri és védi a sajtó szabadságát.” Úgy tûnik azonban, a Parlamentben történtekrõl a nyilvánosság csak korlátozott mértékben értesülhet: független televíziókamerák nem forgathatnak az ülésteremben. A Sajtószabadság Központ elemzése. Állóháború a honatyák és a televíziók között A frontok régóta nem mozdulnak, pedig „csak” a sajtószabadság értelmezésérõl van szó. A televíziók képviselõi nehezményezik, hogy nem készíthetnek felvételeket az ülésteremben. Ehelyett a parlament által mûködtetett zárt láncú kamerák  „cenzúrázott” képeit kell megvásárolniuk. A képszerkesztési elvek – egyebek mellett az egész alakos képek hiánya, az arcra fókuszáló képkivágások és az ülõhelyek közötti pásztázó felvételek tiltása – miatt így elsikkad a lényeg. Ráadásul a képviselõk számtalan trükköt vetnek be – például az ürességtõl kongó ülésteremben gyorsan a felszólaló kollégájuk köré gyûlnek –, hogy a gondosan kiválogatott kockákból ne derüljön ki, mi és hogyan történik valójában az ülésteremben. A honatyák és a honanyák – bár a rádió- és televíziótörvényben foglalt kötelezettségüknek nem tettek eleget és nem alkottak pártatlanságot biztosító közvetítési rendet – úgy vélik, szó sincs cenzúráról. A helyzet szerintük megfelel az európai normáknak. Sõt jóval engedékenyebb annál. A híradós – mondják – úgyis csak a szenzációra, a bulvártémára és a nem érdemi információra vadászik, ezek viszont nem méltók az ország törvényhozó testületének bemutatására. A pártok között e tekintetben teljes az egyetértés. A rádió- és televíziótörvényben 1996-ban elõírt, a Házszabály mellékletét képezõ közvetítési rendet pedig elõbb-utóbb majd megalkotják. A televíziók össztûzzel támadnak: „mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenes állapot”, illetve a sajtószabadság korlátozása miatt 2005 júliusában az Alkotmánybírósághoz fordultak. Szabályozás vagy korlátozás? A rádió- és televíziótörvény hatálybalépéséig a Magyar Televízió (MTV) „szokásjog” alapján, saját embereivel és kameráival, saját szabályrendszere alapján rögzített. Amikor a terem széleirõl nem tudtak megfelelõ képeket készíteni, középre, a patkóba is elhelyezhettek néhány felvevõt. Az 1996-os rádió- és televíziótörvény zártláncú televíziós hálózat létrehozását írta elõ. A jogszabály ugyanakkor a televíziók számára a kimenõ jelhez kötelezõ csatlakozási lehetõséget is kötelezõvé tesz. „Még Antall József miniszterelnöksége idején parancsolták ki az operatõröket és a fotósokat a patkóból, de ezt az újságírók is megértéssel fogadták” – emlékszik vissza Kotroczó Róbert, az RTL Klub hírigazgatója. Késõbb egy elkülönített sajtópáholyból lehetett forgatni, majd kialakították a zártláncú kamerás rendszert, amely 1998. március 15. óta mûködik. A hivatalos indoklás szerint azért, mert a közvetítés így olcsóbb és hatékonyabb. 2004 után – amikor a TV2 rejtett kamerával tiltott helyen dohányzó politikusokat mutatott be – a parlamenti folyosón is megtiltották a felvételek készítését. „A korlátozások logikája a tévések ellen irányul, hiszen a fotósok szabadon dolgozhatnak. Ha a politikusok érvelése az, hogy ne mutassuk õket elõnytelen helyzetben, pasziánszozás, alvás vagy újságolvasás közben, a szankciónak a fotósokra is vonatkoznia kellene. Õk viszont a képviselõt a legkellemetlenebb helyzetben is bemutathatják, ami ugyanúgy címlapra kerülhet” – teszi hozzá Kotroczó Róbert. A tévések úgy vélik, a diszkriminatív intézkedés a sajtószabadságot és az alkotmányos jogokat is sérti. Petõ Iván (SZDSZ), a parlament kulturális és sajtóbizottságának elnöke azonban másként vélekedik: „Én a fotósok parlamenti, üléstermi jelenlétét is szabályoznám. Jogos a tévék hivatkozása, hogy a fotósok tevékenységéhez hasonló megítélést igényelnek, csak éppen az lenne a helyes, ha az utóbbiakra is közel olyan szigorú szabályok lennének érvényesek, mint az elõbbiekre. A nyilvánosságról csak megfelelõ keretek között lehet gondolkodni. A szabályozás nem korlátozás. Egyetlen közhivatalban vagy intézményben sincs olyan, hogy a kamerák azt vesznek és akkor, amit akarnak. Ez sem alanyi, sem alkotmányos jogokat nem sért, és szó sincs diszkriminációról.” A belépés feltételei A Parlament beléptetési rendjét az Országgyûlés elnökének 5/2004-es számú rendelete szabályozza. Ennek értelmében az újságírók – érvényes sajtóbelépõvel – a részükre kijelölt IV., illetve az ülés kezdetén a IX. számú páholyban, plenáris ülés alatt pedig az üléstermet körülvevõ folyosón tartózkodhatnak: „Az ülésteremben mozgókép nem készíthetõ, erre alkalmas eszköz oda be nem vihetõ. Az ülés ideje alatt a mûsorszolgáltatók a Déli társalgóban rögzíthetnek, vagy onnan közvetíthetnek mûsort” (5/2004-es rendelet 7§ [2]). Felvételek is kizárólag a nyilvános bizottsági üléseken, a sajtó számára kijelölt helyrõl készíthetõk. „A tévés piac rég megváltozott. Eljárt az idõ afelett, hogy csak egy helyszínen, egy kameraállásban lehessen képeket rögzíteni. A felvételeket így nem lehet egyedivé tenni, és exkluzív anyagok sem készíthetõk” – jegyzi meg ennek a kapcsán a már idézett Kotroczó Róbert. A jog hálójában A rádiózásról és a televíziózásról szóló 1996. évi törvény 138. § 5. bekezdése elõírja, hogy az országgyûlési tevékenység pártatlanságát biztosító közvetítési rendet a Házszabály mellékleteként a törvény hatálylépésétõl számított egy éven belül meg kell alkotni.1  Kötelezettségének a parlament a mai napig nem tett eleget. Jogszabály hiányában az Országgyûlés elnöke 1/1198-as számú rendeletében a belsõ videotechnikai rendszer mûködtetését és karbantartását a parlament informatikai fõosztályának hatáskörébe utalta. A televíziók pedig kizárólag ezen a rendszeren keresztül kapnak képeket az ülésterembõl, saját felvételeket nem készíthetnek. A tanulmány teljes szövege itt olvasható Lampé Ágnes A parlamenti ülések és a nyilvánosság, mediakutato.hu, 2006 õsz.